„Kimegyek a doberdói harctérre” tanulmányi kirándulás

2019. március 26.
Meridián

A Honvédelmi Sportszövetség támogatásának köszönhetően iskolánk 47 tanulója háromnapos kiránduláson vehetett részt 2019. március 23. és 25. között. I. világháborús hadszíntereket kerestünk fel.

Apáczaisok Doberdón

A szombati hosszas buszozást Celjén szakítottuk meg, ahol a Czillei család várát jártuk be. Az egykori hadszíntérre Görtznél (olasz nevén Goriziánál) értünk, ahol a várban berendezett múzeumot kerestük föl. A bábuknál hatásosabbak voltak a magyar haditudósító kiállított fényképei, például a patkányvadászat emlékéről. Borhegyi tanár úr részletes ismertetést tartott a buszon és a fölkeresett helyszíneken, stratégiákról, a kor haditechnikájáról, kritikus 400 méterről és családi emlékeiről.

Vasárnap reggel az aquileiai székesegyháznál kezdtük, ahol a negyedik századi, ókeresztény szimbólumokkal ékes mozaikpadló mellett az egyik X–XI. századi freskón hátrafele nyilazó magyar harcos ábrázolását is kiszúrtuk. Következő megállónk Redipuglia volt, ahol a monumentális emlékműre másztunk föl, ameddig lehetett, s az ezzel szembeni parkban kiállított fegyvereket tanulmányozhattuk.

Ezután következett túránk a Doberdói-fennsíkra. Tűző napsütésben másztuk meg a 275 méteres mészkőtömböt, sikerrel kerestük meg a térképen föladott pontokat, Ferenc József emlékműjétől a plató csúcsaiig. Döbbenetes volt fönn látni a természet szépségeit, az Alpok hófedte csúcsait, amire bő száz éve a besorozott alföldi bakák is rácsodálkoztak – és közben átgondolni a szenvedéseket, a több mint egymillió embert ledaráló vágóhíd, a pokoli malom borzalmait, aminek emlékhelyei máig tanúskodnak a kiöntött vérről. Bemásztunk magyar lövészárkokba, olasz kavernába, beszélgettünk katonának beöltözött helyi hagyományőrzőkkel – az osztrák egyenruhások lelkesen köszöntöttek mint szövetségest. A hegyről leereszkedve láttunk magyar emlékműveket, emlékfát és San Martino szétlőtt házaiból is pár romot. Nap végén fáradtan vacsoráztunk meg.

Hétfőn hazafelé Caporettónál álltunk hosszabban meg. A helyi múzeumban az 1917-es áttörést bemutató filmet láthattunk, döbbenetes fotókat egész hegyoldalt betöltő tüzérségi állásokról, megnyomorodott emberekről, fegyvereket, zászlókat és a csatateret fölkereső hírességek fényképeit is. Fölmentünk a közeli csontkápolnához is. A meglátogatni tervezett erődöt sajnos felújítás miatt bezárták, így csak kívülről tekinthető meg; de így is este fél tízre ért vissza buszunk Budapestre.

A történelem- vagy irodalomórákon már hallott helyszínek így álltak össze érthető, tiszteletet parancsoló, de döbbenetes, mindenképpen maradandó emlékké.

„Kimegyek a doberdói harctérre” tanulmányi kirándulás